2013. május 12., vasárnap

Chapter 7.

Megint sírtam. Megint vagdostam magam. Ahh. Csoda, hogy még élek, komolyan. 
- Lena- kukucskált be anyum a résnyire nyitott ajtón. 
- Igen? Gyere!- hívtam be, közben pedig gyorsan letöröltem a könnyeimet. 
- Látogatód van.- jelentette ki, majd Niall lépett be az ajtómon.
- N-niall...- felültem az ágyamon, Niall pedig odajött hozzám és megölelt. Szememet behunytam úgy kezdtem el sírni Niall karjaiban. Anyu kiment a szobából, és magunkra hagyott minket. 
- Lenaaa. Shh... Nincs semmi baj.- simogatta rázkódó hátamat, én pedig arcomat vállába temettem, kezeim a tarkóján voltak. 
- Dehogy nincs. Csak az van. - kiváltam karjaiból és úgy gondoltam, hogy ő az egyetlen ember akinek tudni szabad a sebeimről. - Niall...-kezdtem egy mély levegőt véve.- Megígéred, hogy nem mondod el senkinek, nem cseszel le stb.. Oké?- bólintott. Felhúztam pulcsim ujját. A sebek előjöttek. Felnéztem Niall-re. Arca rémült volt és meglepődött. 
- Mikor csináltad utoljára?- kérdezte egy nagy levegő után.
- Ma...reggel.- feleltem.
*
Niall már kb 2 órája van itt. Beszélgetünk. Csak úgy mindenről. Mi történik velem, nélkülem ott náluk...Liammel... Nem tudják rávenni az elvonóra. 
Kopognak. Niallel egyszerre fordultunk oda. Apu nyitott be.
- Kicsim, lejönnétek kicsik?- mosolygott kedvesen. Niallre nem haragudott. Korrekt apám van, nem az a "mindenkit utálunk aki tönkretette a hercegnőmet" apa. Tudta, hogy nem Nialler tehet erről. 
Feltápászkodtunk az ágyról és lementünk. Anyu, apu és Kry már ott ült az ebédlőnél. Mi is helyet foglaltunk egymás mellett.
- Most hívtak fel - kezdte apa - hogy megkaptam az állást! Azt az állást ahol sztárokat kell menedzselni. Nem egyetlen embernek vagyok a menedzsere, hanem többnek.- az arcomra vigyor ült ki. Mindenki gratulált apunak.- Csak most el kell menni a cég megnyitójára a 1 hét múlva lesz.
- Nekünk is menni kell valami megnyitóra. Lehet, hogy találkozunk?- mosolygott Niall.
Itt gondolom apu elmondta, hogy hol és mikor lesz meg xy izéje... 
- Igen... Nekünk is valami ilyesmit mondtak.- Niall. 
Engem pedig levert a víz. Mindenki egyből rám nézett. Ha Niall meg a megnyitóra akkor a többiek is... a többiekben pedig benne van Liam is. 
- Elmegyek. Nyugi.- mondtam ki kicsit idegesen.
- Kicsim...- apa.
- Nem, elmegyek. Csak érted. 
Niall telefonja megcsörrent. 
- Bocsánat.- mondta és félrevonult. Apu próbált meggyőzni, hogy nekem nem muszáj menni, de én csak tiltakoztam. Nem ülhetek örökké itthon depiben. 
- Lena!- lépett elő Niall rémültem, majd odajött hozzám. Két kezével megfogta vállaimat és a szemembe nézett.- Liamet most szállították kórházba. A hülye gyerek megfeledkezett a veséjéről.- láttam, hogy szeme könnyes, és az enyémben is elkezdtek gyűlni. Az ájulás kerülgetett. 
Niall-t néztem, aki válaszomra várt. 
Szó nélkül lelöktem magamról kezeit, idegesen felszaladtam az emeletre. 
A könnyek kiszöktek a szememből. Hallottam Niall lépteit. Bementem a szobámba, nem csuktam be magam mögött az ajtót, mert tudtam, hogy ő is hamarosan be fog jönni. Így is lett. Niall már itt is volt, és becsapta az ajtót.
Kirántottam egy pulcsit és egy gatyát a szekrényemből. Levettem ruháimat, nem zavartatva magamat, hogy Niall itt van. Zokogva öltöztem, Niall pedig szótlanul állt. 
- M-menjünk.- jelentettem ki elcsukló hangon. Kifordultunk a szobámból, lementünk, gyorsan felhúztam a cipőmet. Be se kötöttem, és köszönés nélkül kiléptem az ajtón.
- Majd hozom!!-kiabált vissza Niall a családomnak.
Én már a kocsinál voltam és vártam, hogy kinyissa. A jobb oldalon álltam. Eldöntöttem magamban, hogy én vezetek. A kocsi kattant és villogott egyet én pedig beültem. Niall nem ült be mellém, hanem megkerülte a kocsit és kinyitotta az én ajtómat.
- Nem fogsz vezetni.- szólt szigorúan.
- De igen!- kikaptam kezéből a kulcsot, és beindítottam a motort.- Ha nem szállsz be itt hagylak!- szóltam rá. Szemforgatva átment a másik oldalra és beült. 
Azonnal tövig nyomtam a gázt. Száguldottam az utakon. 
Hamar odaértünk nekem köszönhetően. 
Becsaptam a kórház ajtaját, Niall mögöttem jött. Hátrafordultam hozzá, mert kéne tudni, hogy hol vannak. Niall már a telefonon lógott.
- Igen. Rendben, megyünk.- mondta és lecsapta a telefont.
- Na?- néztem rá a kisírt szemeimmel. 
- Lift. 3.-on vannak, és itt nagyon sokat kell lépcsőzni. 
Körbefordultam és kiszúrtam a liftet. Odamentem, és idegbetegen kezdtem nyomkodni a gombot. 
Nialler fogta le a kezemet. Körbenéztem és mindenki minket nézett. Talán 2 okból is. Mert Niall Horan van itt, és mert egy idegbeteggel van. 
- Len, nyugi.- simogatta meg a hajamat. 
A lift végre ideért. Kiengedtük azokat akik most jöttek le, aztán ketten beszálltunk. Niall megnyomta a '3'-as gombot. 
Számomra hihetetlenül lassan mentünk.
**
Az utóbbi 1 óra abból állt, hogy nyugtattuk egymást, de inkább engem. 
A mütő ajtó nyílt, és egy orvos plusz két ápoló lépett ki...Liamet tolva az ágyon. Kicsit megszédültem a látványtól. Harry mögém állt és megfogta a derekamat, majd följebb csúsztatta kezét.
- K-köszi.- motyogtam. 
- Gondolom, maguk Mr. Payne barátai.- lépett hozzánk- Én Mrs. Lawless vagyok.- mutatkozott be. Mi csak bólintottunk egyet, majd motyogtunk egyszerre egy "üdv"-t. - Az állapotát stabilizáltuk, de ha később kerül be hozzánk, már nem lenne köztünk... - még jobban megszédültem és levert a víz. Harry erősebben tartott. Ha nem lett volna ott, akkor én már elborultam volna.- Bemehetnek hozzá, de kíméljék még- mosolygott kedvesen.
- Köszönjük!- szólt az előttem álló Niall. A nő távozott. 
- Oké, ki szeretne előbb?- tette fel a kérdést Zayn. Én mit sem törődve, megfordultam és Harryre borultam. Kitört belőlem a zokogás.  Haz a (nagyon nagyon) rázkodó hátamat simogatta. 
Hallottam valakik más szipogását is... talán Pezz és El. Oldalra fordítottam a fejem, és igen az ő szemükből foly pár csepp könny. Végig néztem a fiúkon. De ők 'férfi módjára' csak szomorú képet vágtak. Felnéztem Harry-re, aki erőltetett magára egy halvány mosolyt. 
- Be szeretnél menni hozzá?- tette fel nekem a kérdést. 
- Talán leordítanám a fejét...- szipogtam, majd letöröltem a könnyeimet és kicsit megpofoztam magam. 
- Azt még talán ne.- mosolygott kicsit Harry. 
- Bemehetek?- fordultam a többiek felé. 
Csak mosolyogva bólintottak. 
Az ajtóhoz mentem, és mielőtt bementem még egyszer rájuk néztem. 

Nyaa sziasztok!:) Remélem tetszett, és nagyon nagyon nagyon bocsánat a késésért...: Kaphatnék pár hosszú komit, hogy mi a véleményetek eddig a blogról, és rólam? (nézzétek vissza a díjaimat, abban írok kicsit magamról).
KÖSZÖNÖM<3
xxSaccii

1 megjegyzés:

  1. Ahhh!! Sacci imádom!! Nagyon tetszett! *-*
    a blogodról : Én eddig minden blogodat olvastam/olvasom ét tudod, hogy imádom őket! ^^
    Rólad : IMÁDLAK IMÁDLAK IMÁDLAK őrült szőke vadállat pöttömöm :3 ♥♥

    VálaszTörlés