Chapter 3.

*V*
Végre elkészültem. Apuék már szédültek a szobában való rohangálásom miatt.
- Akkor kész vagy?- kérdezte anyu.
- Lenaaaa...- jött oda hozzám Kry kiskutya szemekkel- Nem mehetek én el a randira helyetted?
- Nem.- vágtam rá röhögve.
Pár perc múlva kopogtak, úgyhogy rohantam ajtót nyitni. A rohanás 10 lépésből állt. 1. mert nagy lépteim vannak. 2. a szoba nagysága miatt.
- Szia- nyitottam vigyorogva ki az ajtót.
- Szia. Fuhh gyönyörű vagy.- nézett végig mosolyogva rajtam.
- Köszönöm...!- mosolyogtam vissza rá.- Öhm...- fordultam hátra, be a szobába- Majd jövök.- mondtam és becsuktam magam mögött az ajtót.
*J*
-NEM, NEM, NEM!!- kiabáltam, majd elkezdtem bőgni. Bármi eszembe juthat, csak a Liammel töltött első randim nem.
A csók a a tengerben, amikor felkapott, a tengerparti vacsora... NEM.
Felálltam a székemről, kicsaptam magam előtt az ajtót, lementem a konyhába és elővettem egy kést. Felrohantam, és szerencsére senki se vett észre.
Kulcsra zártam az ajtómat, leültem az ágyamba és... Elkezdtem vagdosni az ereimet. Kicsit felnyögtem a fájdalomtól, de aztán már megszoktam. A vér elkezdett fojni, én pedig néztem. Végig folyt a karomon, kicsit görbén... A Liammel való kapcsolatom jutott róla eszembe. Néha hullámzó volt, de sokszor remekül megvoltunk. Szerettük egymást. Nagyon. Soha nem távolodtunk el egymástól. Mindig sokat nevettünk, vagy néha sírtunk, mindent megbeszéltünk... Ezért nem értettem, most ezt.
- Lena, engedj be!!- dörömbölt Niall az ajtómón. Észre se vettem, hogy előtte kopogott volna.
- N-nem.- kiabáltam vissza erőtlenül.
- Mit csinálsz?- Niall.
- Valamit...
- Basszus Lena, ha valami hülyeséget csinálsz most azonnal állj le!
- És ha nem? Akkor mi lesz?- nem válaszolt.- Niall?- megint nem.- Horan?- semmi. Fogtam egy zsepit, ráraktam a kezemre és odamentem az ajtóhoz. Kinyitottam és Niall ott állt.
- Tudtam, hogy kijössz.- mondta.
- Ahjj...
- Mi van a kezeddel?- pillantott a zsepire amit a csuklómon tarottam. Időm se volt szólni, azonnal betolt a szobába, és becsapta magunk mögött az ajtót.
Megálttunk a szoba közepén, Niall levette a zsepit a csuklómról. Kicsit meglepődött és elszörnyedt.
- Miért?- nézte még mindig a csuklómat, amiből már csak kicsit vérzett.
- Szerinted?- Niall sóhajtott. Visszarakta rá a zsepit, majd rám nézett.
- Többet ne csináld. Liam nem akarná.
- És mit érdekel engem Liam?!- életem legnagyobb hazugságát mondtam ki.
- Liam drogozik.-  sokkot kaptam. Levert a víz. A szívem egyre hevesebben dobogott, és könnyek szöktek a szemembe.- Ezt az egyetlen kiutat találta, és nem tud leállni.
- M-mit csinál? N-nem akarom elhinni. NEM. Az lehetetlen.- hisztiztem.
- Lena... Nyugi. Hamarosan elvonóra küldjük. Anyja se bírja már, se a tesói.-  mondta. Visszafolytottam a könnyeimet, nyeltem egy nagyot, sóhajtottam és mélyen Niall szemébe néztem.
- Niall, légyszíves tegyél meg nekem valamit.- kezdtem. - Megfordulsz, kimész azon az ajtón, elmész tőlünk, hazamész és elküldöd... őt elvonóra.
- Len...
- Kérlek.
- Rendben. Akkor szia.- mondta és megölelt, majd elment.
Ledőltem az ágyra, és gondolkoztam. Gondolkoztam, hogy kéne valamit csinálni. Nem punnyadhatok itt egész életemben, erős vagyok. Niall elküldi Li-t elvonóra, Liam pedig elfelejt engem... Ahj... Mintha ez olyan könnyű lenne.
A telefonomért nyúltam, és elkezdtem csörgetni azt az embert aki mindenben mellettem áll. Perriet.
- Lenaa, végre! Nem akartalak hívni, mert nem tudtam mi van veled, a fiúktól értesültem rólad. Annyira sajnálom! Liamnek már leüvöltöttem a fejét egyszer-kétszer.- hadarta el.
- Pezz. Annyira hiányzol!
- Te is!- Pezz.
- Nem találkozunk ma? Mondjuk aaaa...- nem akartam a Funky Buddha-t mondani- A Fubric-ban?
- Ömm... Dee. Rendben. 10-kor?
- Jó. A bejárat előtt találkozzunk. - én.
- Okés, szia.- letettük a telefont.
**
Az emberek nevetnek a London-i éjszakában, beszélgetnek, vidámak. A szórakozóhelyre kisebb-nagyobb tömegek mennek be. Már akit beenged a 2 öltönyös gorilla.
- Lenaa.- jelent meg Perrie, és adott nekem két puszit.
- Helló.- vakartam egy vigyort magamra.
- Hogy vagy?- kérdezte.
- Jól.- hazudtam.
- Tényleg?- persze, hogy nem hitte el.
- Nem.- ennyire süt rólam, hogy depi vagyok? Na jó igen.
Visszagondoltam az elmúlt napokra. A sok sírásra a sok emlékre.
- Hiányzik...- motyogtam.
- Tudom.- pár másodpercig még álltunk ott, aztán beálltunk a sorba.
- Tee.- szólalt meg Perrie. - Most jut eszembe, én ismerem az igazgatót. Na tolakodjunk csak előre.-vigyorgott.
Előre mentünk, kaptunk pár "szép" szót, meg 'ÚRISTEN OTT VAN PERRIE EDWARDS ÉS ELENA ROSEWOOD!"-ot.
- Hellóó- mosolygott Pezz a biztonságiakra.
- Perrie?- nézett rá az egyik majom.
- Igeeen. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy bemehetünk-e? Ismerem William-et.- vigyorgott kedvesen, miközben a tömeg mögöttünk visítozott.
- Persze menjetek csak.- engedtek be minket. Újra elkezdtek anyázni és sikongatni mögöttünk.
A zene dübörgött, a táncoló embereken színes fények villogtak. A DJ bíztatta a tömeget, mi pedig Perrivel betolakodtunk a táncoló tömeg közé.
Itt már nem érdekelte senkit, hogy kik vagyunk. Csak mozogtunk a zenére, és semmi nem érdekelt minket. Sem Liam, se senki.

*másnap reggel 7 óra*
A szemem csukva, de érzem, hogy egy puha ágyban fekszem. Valaki szuszog mellettem. Egy férfi/fiú. Kinyitottam szemem. Kicsit még hunyorogtam a reggeli fény miatt. Amikor megláttam, hogy hol vagyok... Nem. Csak álmodom.
Oldalra fordítottam a fejem a szuszogó emberhez. Niall volt az. Itt vagyok a fiúk házában, Niall szobájában. Pár szobával arrébb Liam.
Jobbnak láttam ha most azonnal el tűnök innen. Az a ruha volt rajtam amiben mentem Perrivel.
Tényleg, Perrie...?! Tuti Zayn-nél van.
Felkeltem az ágyból, gyorsan rendbeszedtem magam valamennyire. Niall kicsit elkezdett mocorogni.
Épp nyitottam az ajtót, amikor még visszanéztem és Niall figyelt kék szemeivel.
- Hová mész?- kérdezte rekedtes hangon.
- Hogy kerültem ide?- kérdeztem vissza.
- Azt majd elmondom.- sóhajtott.- De óvatosan, mert lehet Liam már fent van.
- Jó, szia, majd beszélünk.- mondtam és kisétáltam az ajtón, majd becsuktam magam után.
Óvatosan és halkan sétáltam le.
Hatalmas, óriási, csodálatos szerencsémre nem volt lent senki.

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen rövid lett, de csak ennyit tudtam kihozni magamból... De azért remélem tetszett:) Várom a komikat:)
xxSaccii