Az emberek megnéztek, főleg a fiatal lányok. Tudták ki vagyok. Láttam az arcukon azt, hogy nagyon szeretnék tudni, hogy miről van szó. Nem kell aggódniuk... Úgyis meg fogják.
Biztos viccesen nézhettem ki. Egy lány aki remeg a sírástól és 3 nagy csomaggal siet az utcán. De nem érdekelt. Csak Liam érdekelt. Miért kellett találkoznom Dom-al? Miért volt "kimozdulhatnékom" amikor Liam épp koncertezett. Nem volt kedvem elmenni a koncertre, Liam ezt megértette. Találkoztam valakivel, akit nagyon szeretek. De nem jobban és nem úgy, mint Li-t.
Máris hiányzik. De nem fordulhatok vissza. Bele kell beszélnem magamba, hogy nem hiányzik. Nem fogom felhívni, nem fogom keresni. Max a többi srácot. Kell valami kötelék oda. Anélkül nem fogom kibírni. És persze Eleanor és Perrie. Nélkülük se bírnám ki. Liam-et... Fel fogom dolgozni. Tudom. Muszáj lesz.
Senki se volt otthon. Felrohantam a szobámba, ledobtam a cuccaimat és beborultam az ágyamba. A takarót magamra húztam, átöleltem a párnámat... Liam helyett.. És így sírtam tovább. Lehetetlennek tűnt abbahagynom.
*V* (szerk megj.: a *V* jel Visszatekintést jelent)
Élvezem a napsütést. Körülöttem az embereknek nevetve beszélgetnek, fürdenek a medencébe. Ez a kedvenc szállodám. Most kaptam egy kis egyedüllétet, mert anyu, apu és Krystal a húgom elmentek várost nézni. Nekem meg nem volt kedvem. Igen, pont nekem a nagy turistának.
- Szabad ez a napágy?- szólt egy hang, én pedig kicsit feltoltam a napszemüvegem és ránéztem. Egy barna hajú, jó testű, aranyos kinézetű srác állt előttem. Valahonnan ismerős volt, csak nem ugrott be, hogy honnan.
- Igen.-válaszoltam nyugodtan, majd visszatoltam a szemüvegem és tovább napoztam.
- Köszi- mondta és gondolom lefeküdt az ágyra. Egy kicsit csöndben voltunk, de utána megkérdezte.- Mit csinálsz?
- Mint látod, élvezem a napsütést.- feleltem rá nem nézve.
- Én pedig élvezem a látványodat.- ez a válasz kicsit meglepett, és kicsit el is vigyorogtam rajta. - Hogy hívnak?- oldalra fordultam az ágyon, a srácra néztem és kezet nyújtottam neki.
- Elena. És téged?- fogtunk kezet.
- Liam. - mutatkozott be ő is. Ahaaa, beugrott. Abban a híres fiúbandában van. A One Direction-ben.
- Jaa. Tudtam, hogy valahonnan ismerős vagy!- engedtem el a kezét.
- Nem vagy őrült rajongó?- kérdezte mosolyogva.
- Nem. Ne hidd azt, hogy minden második lány a rajongótok.
- Khm.... Nézz körbe.- mondta. Körbenéztem. Szinte mindenki minket bámult. Hjajj de jó.
- Igen, minden második ember minket bámul, de lehet, hogy csak azért, mert mások is ide néznek. Csak azért néznek ide, hogy ne lógjanak ki a tömegből. - magyaráztam. Liam arca félmosolyra húzódott, én pedig tovább folytattam.- Nézd azt a nőt- biccentettem egy ember felé.- Fogalma sincs miért bámul ide. Csak azért néz minket, hogy ne legyen különc.
- Aha, értelek. Szóval utálsz minket. - mosolyodott el.
- Nem, nem utállak titeket. Sőt. A zenéitek tetszenek is, csak nem vagyok olyan rohadt nagy rajongó- mosolyogtam.
- Szép a mosolyod!- dicsért meg a tárgytól eltérve. Én csak mosolyogva lesütöttem a szemem.
Kínos csönd állt be köztünk, aztán Liam szerencsére megszólalt.- Szeretnél valamit csinálni?
- Medencézni- mosolyogtam lelkesen.
- Jó gyere!- felálltunk és elindultunk a medence felé. Liam simán belesétált, én viszont már nem annyira.
- Oké, ez napozás után elég nehéz- mondtam neki.
- Segítsek?- vigyorgott huncutan.
- Ne kössz!- nevettem.
- Naa- jött közelebb hozzám, én pedig hátrébb sétáltam.
- Meg ne próbáld!- Már csak pár centi választott el minket attól, hogy testünk össze érjen. Liam hirtelen felkapott én pedig sikítottam egyet, amire már tényleg mindenki aki a közelünkben volt idenézett, de nem érdekelt minket. Liam bevitt magával a vízbe, én pedig majd' megfagytam.
Liam lebukott a víz alá, majd feljött és megrázta a fejét.
- Ilyet többet ne!- nevettem.
A napunk remekül telt, rengeteget hülyéskedtünk, sokat beszélgettünk. Nagyon jó fej. És fantasztikusan érzem magam!! :)
*J* (szerk. megj: *J*=jelen)
Újra át akarom élni azt a napot! Liammel akarok lenni!
Na itt az első fejezet.:) Remélem tetszik, és fogjátok olvasni:) 2 komi után hozom a kövit:)
xxSaccii
Máris hiányzik. De nem fordulhatok vissza. Bele kell beszélnem magamba, hogy nem hiányzik. Nem fogom felhívni, nem fogom keresni. Max a többi srácot. Kell valami kötelék oda. Anélkül nem fogom kibírni. És persze Eleanor és Perrie. Nélkülük se bírnám ki. Liam-et... Fel fogom dolgozni. Tudom. Muszáj lesz.
Senki se volt otthon. Felrohantam a szobámba, ledobtam a cuccaimat és beborultam az ágyamba. A takarót magamra húztam, átöleltem a párnámat... Liam helyett.. És így sírtam tovább. Lehetetlennek tűnt abbahagynom.
*V* (szerk megj.: a *V* jel Visszatekintést jelent)
Élvezem a napsütést. Körülöttem az embereknek nevetve beszélgetnek, fürdenek a medencébe. Ez a kedvenc szállodám. Most kaptam egy kis egyedüllétet, mert anyu, apu és Krystal a húgom elmentek várost nézni. Nekem meg nem volt kedvem. Igen, pont nekem a nagy turistának.
- Szabad ez a napágy?- szólt egy hang, én pedig kicsit feltoltam a napszemüvegem és ránéztem. Egy barna hajú, jó testű, aranyos kinézetű srác állt előttem. Valahonnan ismerős volt, csak nem ugrott be, hogy honnan.
- Igen.-válaszoltam nyugodtan, majd visszatoltam a szemüvegem és tovább napoztam.
- Köszi- mondta és gondolom lefeküdt az ágyra. Egy kicsit csöndben voltunk, de utána megkérdezte.- Mit csinálsz?
- Mint látod, élvezem a napsütést.- feleltem rá nem nézve.
- Én pedig élvezem a látványodat.- ez a válasz kicsit meglepett, és kicsit el is vigyorogtam rajta. - Hogy hívnak?- oldalra fordultam az ágyon, a srácra néztem és kezet nyújtottam neki.
- Elena. És téged?- fogtunk kezet.
- Liam. - mutatkozott be ő is. Ahaaa, beugrott. Abban a híres fiúbandában van. A One Direction-ben.
- Jaa. Tudtam, hogy valahonnan ismerős vagy!- engedtem el a kezét.
- Nem vagy őrült rajongó?- kérdezte mosolyogva.
- Nem. Ne hidd azt, hogy minden második lány a rajongótok.
- Khm.... Nézz körbe.- mondta. Körbenéztem. Szinte mindenki minket bámult. Hjajj de jó.
- Igen, minden második ember minket bámul, de lehet, hogy csak azért, mert mások is ide néznek. Csak azért néznek ide, hogy ne lógjanak ki a tömegből. - magyaráztam. Liam arca félmosolyra húzódott, én pedig tovább folytattam.- Nézd azt a nőt- biccentettem egy ember felé.- Fogalma sincs miért bámul ide. Csak azért néz minket, hogy ne legyen különc.
- Aha, értelek. Szóval utálsz minket. - mosolyodott el.
- Nem, nem utállak titeket. Sőt. A zenéitek tetszenek is, csak nem vagyok olyan rohadt nagy rajongó- mosolyogtam.
- Szép a mosolyod!- dicsért meg a tárgytól eltérve. Én csak mosolyogva lesütöttem a szemem.
Kínos csönd állt be köztünk, aztán Liam szerencsére megszólalt.- Szeretnél valamit csinálni?
- Medencézni- mosolyogtam lelkesen.
- Jó gyere!- felálltunk és elindultunk a medence felé. Liam simán belesétált, én viszont már nem annyira.
- Oké, ez napozás után elég nehéz- mondtam neki.
- Segítsek?- vigyorgott huncutan.
- Ne kössz!- nevettem.
- Naa- jött közelebb hozzám, én pedig hátrébb sétáltam.
- Meg ne próbáld!- Már csak pár centi választott el minket attól, hogy testünk össze érjen. Liam hirtelen felkapott én pedig sikítottam egyet, amire már tényleg mindenki aki a közelünkben volt idenézett, de nem érdekelt minket. Liam bevitt magával a vízbe, én pedig majd' megfagytam.
Liam lebukott a víz alá, majd feljött és megrázta a fejét.
- Ilyet többet ne!- nevettem.
A napunk remekül telt, rengeteget hülyéskedtünk, sokat beszélgettünk. Nagyon jó fej. És fantasztikusan érzem magam!! :)
*J* (szerk. megj: *J*=jelen)
Újra át akarom élni azt a napot! Liammel akarok lenni!
Na itt az első fejezet.:) Remélem tetszik, és fogjátok olvasni:) 2 komi után hozom a kövit:)
xxSaccii
Imádoom!! És nagyon cuki vagy a gifen :DD Imádlak! Hamar kövit :d *-*♥♥♥
VálaszTörlésRemélem hamar lesz új*-* Tök jó lett:3
VálaszTörlés