2013. április 17., szerda

Chapter 2.


Tegnap amikor anyu hazaért, majdnem sokkot kapott. Bömbölve elmagyaráztam neki mindent, ő pedig elég megértő és egyedül hagyott. Mondjuk óránként hordja fel nekem a kakaót, ami nagyon kell a túlélésemhez. Plusz néha egy kis csokit is hoz fel hozzá. Tegnap Kry fejét is leüvöltöttem, úgyhogy azért is sírtam pluszba. Apu pedig egyszer jött fel, morogva és elkezdte előttem szidni Liamet, úgyhogy még jobban sikerült bőgnöm, már fuldokoltam, ezért apu úgy gondolta kimegy. Szerintem anyu tegnap felvilágosította aput a gondomról, de 100%, hogy alig fogott fel valamit.
Mindig jön egy emlékkép a Liammel töltött időkről. A legszebbek.
*V*
Apuékkal indultunk reggelizni. Kinyitottam az ajtót és a szívem egy pillanatra megállt.
- Jó reggelt!- köszöntött vidáman Liam.
- Köszi, neked is, de máskor nyugodtan kopogj be- nevettem- Mióta állsz itt?
- 10 perce.- mosolygott. Rá pár másodpercre Kry sikított a hátam mögül. Kicsit megijedtem, de Liam is.- Basszus Kry!- fordultam hátra.
- De-de-de-de!! ÚRISTEN!!- csak forgattam a szemem.
- De aranyos- vigyorgott Liam, én pedig hangosan felröhögtem.- Szia- köszönt oda most már normális vigyorral a húgomnak.
- H-helló- dadogott. Apuék értetlenül álltak ott.
- Apu, menjetek nyugodtan le reggelizni. Mi addig elleszünk.- mondtam.
- Rendben, siessetek. Sziasztok!- mosolygott anyu. Apu kicsit szúrósan nézett Liam-re, én pedig csak ráztam a fejem.
- Viszlát- köszönt el Liam is, apuék pedig eltűntek a szemünk elől.
- Li-Liam, készíthetünk egy fotót?- láttam, hogy Kry mindjárt sír, ezen pedig elmosolyodtam.
- Persze. - mondta kedvesen Liam.
- Bemegyek a fényképezőért.- mondtam és elsétáltam Krystal mellett. Hamar megtaláltam szerencsére. - Na álljatok egymás mellé- mosolyogtam. Kry odaslisszolt Li mellé. Liam átkarolta Kry derekát és nyomott egy puszit az arcára. Kry-nak lett egy feje a képen.
Liam elengedte, a húgom feje pedig olyan vörös volt, hogy azt hittem szétrobban. Odajött a fényképezőért, megnézte és elégedett fejet vágott.
- Kry, menj le anyuékhoz, mi is mindjárt megyünk. - szóltam huginak.
- De...
- MENJ!- Liam csak nézte a "nővér vs. húg" jelenetünket.
- Ajj... Oké, de siessetek.- villogtatott egy mosolyt Liamre, én pedig megforgattam a szemem.
- Cuki.- mondta Liam.
- Élj vele együtt 12 évig, utána biztos megváltozik a véleményed.
- Ott a pont.- nevetett.
- Am menjünk le, vagy menjünk be?- biccentettem a szoba felé.
- Ahogy neked jó- mosolygott.- Éhes vagy?- kérdezte.
- Egy nagyon kicsit.- feleltem.
- Akkor menjünk- mosolygott.
- Jó- mosolyogtam vissza. Liam nyújtotta a kezét, én pedig belekaroltam. Úgy mint a házasok... Hát ez elég hülyén hangzik.
Röhögve és hülyéskedve mentünk le. Ismét megbámultak minket, plusz még pár lány oda is jött, akkikel Li fotózkodott, meg autogrammot adott nekik.
Amikor bementünk a szálloda éttermébe itt is sokan ránk szegezték tekintetünket.
- Egy kicsit zavarban vagyok- mondtam hülyén vigyorogva Liamnek.
- Nyugi.- mosolygott rám biztatóan. A következő pillanatban Liam keze az enyémre kulcsolódott. Kicsit meglepődtem... Kicsit. - Csak, hogy összezavarjuk őket.
- Jaa... Öhm ok.- én viszont nem akartam összezavarni senkit. Fura volt... Elindultunk az ételekhez.
Elég sokáig válogattam, hogy mit egyek. Végül egy nutellás szendvics és 6 kicsi amerikai palacsinta mellett döntöttem... Nutellával megkenve. Jól van Elena, csak hizlaljuk fel magunkat.
Amikor az asztalunkhoz tartottunk Li-vel, akkor vettem észre, hogy apu eléggé néz. Csak tátogtam neki egy 'ajj'-t, ő pedig fejcsóválva  visszafordult anyuékhoz.
*J*
Gondolataimat apu zavarta meg. Idegesen jött be a szobámba.
- Lena... Lehet, hogy nem fogsz örülni ennek... De Liam-nél voltam- sütötte le a szemét.
- MI? Mit kerestél te ott?- estem kicsit pánikba, mert már előre féltem.
- Megvertem az a kis mocskot. Hogy tehette veled ezt?- jött dühbe.
- APA!! Mit csináltál??- pattantam ki az ágyból.- Mennyire verted meg?- könnyek szöktek a szemembe, és tudtam nem sok kell, hogy legördüljenek az arcomon.
- Csak egy kicsit...
- Na jó. Most menj ki, kérlek!- apu engedelmeskedett nekem. Az éjjeli szekrényemhez mentem, megfogtam a telefonomat, és megkerestem Niall számát. 5 csörgés után vette fel, amikor már minden idegszálam szét szakadt.
- Elena?- szólt bele. Hangjában idegesség és aggodalom volt.
- Hogy van?- kérdeztem Liamre utalva.
- Nem jól. Apukád idejött és azonnal bevert neki ököllel egyet. Boxoló volt, mert Liam orra szerintem eltört...- ahogy meghallottam a nevét és ami történt vele görcsbe szorult a gyomrom és még jobban elkezdtem sírni.- Lena... Shhh.- próbált nyugtatni Niall.- Átküldjek valakit?- kérdezte.
- N-nem. Kösz-i-i.- szipogtam.
- Rendben.- sóhajtott- Én most leteszem. Kérlek, nyugodj meg.
- Jójó. Sz-szia- mondtam és leraktam.
Sírva borultam be az ágyamba. Ilyet nem néztem volna ki apuból. Miért kellett odamennie? Most akkor nem kéne ezen agyalnom.
Kb. 10 perc múlva csöngettek. 1 perc múlva pedig Harry-t láttam a szobám ajtajában.
- Basszus Lena.- nézett rám.
- Harry- mondtam sírva a nevét. Haz becsukta az ajtót, és odajött hozzám. Felültem az ágyban, ő elém ült és megölelt.- H-hogy van?
- Nincs a legjobb hangulatában, és Niall most viszi be a kórházba.- ahogy kimondta újra elkezdtem bőgni Harry-t pedig még jobban szorítottam.
- Egész az én hibám.- mondtam ki.
- Nem! Lena, nyugi!- ölelt át még-jobban - Figyelj. Most feküdj le és pihenj, jó? Itt vagyok.- bólintottam. Oldalra feküdtem, Harry pedig mellém. Átöleltem. Harryvel szoros kapcsolatban állok, úgyhogy nálunk ez normális volt. Főleg most.
*
Nem tudom mikor aludhattam el, de valamikor biztos. Harry is mellettem aludt.
Emlékszem az első Liammel való alvásomra...
*V*
- Szia!- köszönt kómás, rekedtes hangon Liam. Szemeim még nem nagyon nyíltak ki, de már rám mosolygott.
- Jó reggelt.- mondtam és megcsókoltam.
- Hogy aludtál?- kérdezte.
- Jóól.- feleltem és hozzábújtam. Belélegeztem "Liam-es" illatát, ami megnyugtatott valamiért.
Még egy kicsit összeölelkezve feküdtünk, aztán úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a többiekhez.
- Jóó reggelt szerelmesek!- köszöntött minket Louis. Mi csak mosolyogtunk és odahuppantunk a többiekhez.
- Milyen volt az éjszaka?- kacsintott ránk Harry.
- Mennyit hallottál?- Liam.
- Semennyit...- szontyolodott el Harry.
- Olyan volt.- nevetett Liam, majd mi is csatlakoztunk hozzá.
Eleanor-al és Perrie-vel beszélgettem kicsit, aztán úgy gondoltam haza megyek.
*J*
Harry elkezdett mocorogni mellettem, majd felkelt.
- Hány óra?- kérdezte, miután kibontakoztam karjaiból. Megnéztem a telefonomat.
- Fél6.
- Huh... Akkor jó sokat aludtunk... Ideje haza mennem. Gondolom senki se szívleli, hogy itt vagyok...- gondolkozott el.
- Csak apám nem. De vele ne törődj.- mondtam és megint eszembe jutott Liam... És megint elkezdtem sírni.
- Naa. Lena... Shh.- simogatta meg a karomat.

Köszönöm a rendszeres olvasókat és a két komit:) A következőt 3 komi után hozom:)
xxSaccii

2 megjegyzés:

  1. Sacci, basszus, ne kérj már 3 komit!! max 2!! Megölsz te!! De am jó lett a fejezet :DD♥

    VálaszTörlés
  2. Helló! A sztori fantasztikus, az ötlet eredeti és nagyon tetszenek a zenék is. Az, hogy Lena apja megverte Liam-et az durva volt. Nem is nagyon tudom elképzelni. És nagyon sok a sírás amit viszont megértek. Alig várom a következő részt, hogy megtudhassam mi lesz ebből. Gyorsan következőt! xxxDua

    VálaszTörlés